Kislányként folyton tele volt a kezem virággal. Nagyapámra bíztak sokszor, aki örömét lelte benne, hogy nagymamám legszebb bazsarózsáit szedtem marokra. Amin nagyanyám persze zsörtölődve bosszankodott, mert ő mindent a helyén szeretett a legjobban. Amikor a gyermekeimmel a zempléni erdők ösvényein, a Botkő lankáin, a Tengerszem szikláin vagy a Bodrog partján sétálunk – hogy csak néhányat említsek a bebarangolnivalók közül -, már ők is így szeretik a természetet, törődéssel. Nem viszünk haza mást, csak a vad szamóca és a boglárka virágának selymességét az ujjbegyünkön, az akác illatát az orrunkban. A folyóparti kövek csillogását a szemeinkben, a tücskök és megannyi madár hangját a fülünkben. A szanaszét futó vízipókok, a fenséges szarvasbogár látványát az emlékeinkben. A varázslatos természet nyugalmát – a szívünkben.

Megyer-hegyi Tengerszem: http://tengerszeminfo.hu/

Kék Túra: http://anp.nemzetipark.gov.hu/long-erdo-termeszetvedelmi-terulet