Az éppen zajló, rövidesen elkezdődő vagy már befejezett turisztikai fejlesztések tényleges nyertesei a sárospataki lakosok, hiszen nekik és értük is szépül a város, nemcsak az idelátogató turistákért.
Az utak fokozatosan megújulnak, a szennyvízderogáció a végéhez közeledik, a parkolás is javulni látszik - hogy a város, ami az otthonunk, élhetőbb, élvezhetőbb legyen. Mindannyiuknak.
Ha drónt röptetsz a város fölött, láthatod a napelemeket a középületek tetőin, a megszépült köztereket, parkokat, a Bodrog partján az új sétányt, a megtisztított folyópartot. Sok-sok befektetett idő, munka, pénz. De mindegyik megérte.
Sárospatak az otthonom. Számomra az otthon nem pusztán az a hely, ahová enni és aludni jár az ember. Hanem az, ahová mindenünkkel együtt térünk meg, ami velünk és bennünk történt, s ahonnan útnak tudunk indulni újra és újra, hogy tegyük a dolgunk. Az én dolgom ez a város. Benne az utcák, terek, fák, bokrok, épületek, az itt élő és idelátogató emberek. Hogy elérje méltó helyét. Hogy itt mindenkinek jó legyen. Együtt lenni, élni, dolgozni. Azért teszek minden nap, azért indulok el teljes elhivatottsággal, maximális tenni akarással, mindent alárendelve a városnak, hogy Sárospatak mindenkiben úgy éljen tovább, ide látogatóban, őslakosban egyaránt, mint egy csodálatos történet, ami a szívéhez szól. Hiszen az otthonod ott is van, ahová a szíved hazatér. Az enyém pedig már itt van, ebben a városban. Jó ideje.
"Sárospatak az ország egyik legszebb helyén, Zemplénben fekszik a Tokaji-hegy lábánál, a Bodrog két partján, a világörökség részeként. Elődeinknek köszönhetően Sárospatak ráadásul nem csupán páratlan természeti értékekkel, de nagyon gazdag történelmi múlttal is rendelkezik."
"Itthon minden nap elkísér a hegyek pazar látványa, a kristálytiszta levegő és a csendet megtörő madarak éneke. Városunk történelmi látnivalók sokaságával, és természeti kincsekkel várja lakóit, utazóit, a máig élő „pataki szellem” pedig egy életen át elkíséri az öregdiákokat, és mindig visszavárja őket."
"Kutya nehéz volt ebben az időben a pataki kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagy tekintélyű iskola volt, de nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon."
„Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, (…). A várból mentem a collegiumba... telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzá láttam. (…) Holnapután kezdődnek a collegiumban az examenek. Marasztalnak, de nem maradok. Nagyon sietek Szatmár felé, aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást.”
„Itt ismerkedtem meg az ó- és újkor legnagyobb szellemeivel, itt kezdtem felfogni minden csodálatosságával a világot, itt tanultam meg imádni és szolgálni az emberiséget, itt gyulladtam szerelmére a szabadságnak, itt szegődtem papjává a hazának, mint oltárnak… Reggelenként a Páncél-hegyen én előbb zengtem Kölcsey Hymnuszát, mint dalát a korán kelő pacsirta”.
„Nekem két édesanyám van: a szülőanyám, és szellemi anyám, a sárospataki Alma Mater. Amikor a világtól elzárt kicsi szülőfaluból, Gagybátorból bejutottam a kollégiumba, Patak a világvárost jelentette. Nem éreztem magam egyedül, nemcsak tanították, szerették is a diákot. Szigorú rendtartás, fegyelem volt, de a szigorúság is szeretetteljes. A tanárok nem szűntek meg adni.”
„Meggyőződésem, hogy Patak ott hordja magában a magyar Oxford lehetőségét. Emberi elszánáson, odaadáson múlik, hogy ez a lehetőség valósággá is váljon.”
„Itt töltöttem gimnáziumi éveimet, és itt indultam el a felnőtté válás útján. Itt ünnepeltem a milleniumi évfordulót, és itt kaptam meg életem első mobiltelefonját. Itt talált el Ámor nyila először, és itt ismertem meg a barátaim nagy részét. Bár az idő elszaladt a fejem felett, Sárospatak iránt érzett szeretetem mit sem változott az elmúlt két évtizedben. Mindig kedves nosztalgiával fogok gondolni egykori alma materemre, amit szerintem mindenkinek látnia kell függetlenül attól, hogy pataki diák volt-e vagy sem.”
